Barkós cinege
A cinegék távoli rokona ez a nádasokban, gyékényesekben költő, poszáta méretű madár. Rövid szárnya, hosszú faroktollai a sűrű növényzetben való bujkáláshoz adaptálódtak. A hímek és a tojók színezetükben különböznek, csak a hím példányok viselik a fekete tollakból álló „barkót”, és a barna csőrű
tojókkal ellentétben a hímek csőre élénk narancsszínű.
A barkóscinege az egyik legkorábban költésbe kezdő nádi énekesmadarunk. Akár három fészekaljat is felnevelhet a sűrű nád- vagy gyékénycsomóba rejtett fészkében. A barkóscinegék költési időszakon kívül nagy csapatokba verődve kóborolnak a nádasban. Közben folyamatosan hallatják jellegzetes hívóhangjukat, ami segít egyben tartani a csapatot. Annyira erősen hat rájuk ez a hívó hang, hogy a madárgyűrűzéskor hálóba került példány hangját követik, és gyakran az egész csapatot sikerül befogni. Télen a barkóscinegék délebbre húzódnak, de enyhébb teleken kisebb csapatok akár át is telelhetnek.
Védett faj.