Közönséges bükk
A bükkfák akár negyven méter magasra is megnőhetnek, a lombkoronájuk erősen zárt. Oszlopszerű törzsük csak magasan ágazik el, mivel a növekedésük során az oldalágak visszaszáradnak, lehullanak. Ennek köszönhetően a bükkerdőben a fák között messzire el lehet látni.
Az ághelyek és a rejtett göcsök közelében a sima kérgen egy kéregredő, az úgynevezett „kínai bajusz" alakul ki, amelynek méretéből és alakjából az ághely mélységére és a göcsök nagyságára is lehet következtetni, amelyek egyben a fa felhasználhatóságát is meghatározzák.
Az ezüstös törzsek fölött nyáron mélyzöld lombkorona található, amely később az aranyló őszi pompájával is lenyűgöző látvány. Virágjaiból töviskékkel fedett kupacs fejlődik, amelyben termést találunk, ez a bükkösök környékén élő lakosság élelmezésében néhol napjainkban is szerepet játszik (például megszárítva liszt őrölhető belőle, amiből kenyér süthető).
A „bikkmakknak" nevezett termésnek korábban a sertéstartásban is komoly szerep jutott: a bükkös területekre a félvadon tartott kondákat gyakran hajtották makkoltatni.